Oaxaca -- Augusztus 30.

Mikor ír az ember? Ha éppen ráér vagy ha sokat gondolkozik valamin. Ennek megfelelöen nem is írtam az utóbbi idöben. A gondolkodást a kurzusra öszpontosítottam, ami éppúgy elfoglalta az idöm nagyrészét. Na persze nem mindent, de azért élni is kell amit esetleg utánna szavakban vagy képekben fel lehet dolgozni. Akit érdekel, megnézheti a "celtainaction" bloggot, ahol a képek többnyire maguknak beszélnek.

Azóta viszont már megint eltelt egy kevés idö, és rengeteg kilométer. Kétnapi buszozást vettem magamra (amit el nem lehet képzelni azoknak akik nem tapasztalták: SOKKAL ROSSZABB!!! A pokol igazábol egy emberekkel megtömött busz amiröl nem lehet tudni hogy mikor érkezik meg.)

De azt hiszem megérte ide jönni. Az éghajlat csodálatos (olyan jó hogy ha a mostani zápor nem zuhogna, még mindig a várost járnám ahhelyett hogy egy internetkávézóban pötyögnék). Oaxaca fent van a hegyekben, és késö májusra emlékeztet... ami marad is egész éven át, csak Október után esö sem lessz.

Maga a város olyan ...hát mihez hasonlítsam: Szeged vagy Pécs? Attól félek ha valaki meglátná menyire kopott ez a hely nem örülne a hasonlatnak, föleg ha az illettö Szegedi / Pécsi. De a hangulat hasonló. Élénk de nyugis. Fontos, érdekes kultúrváros de nem nagyváros, föváros. Az épületekröl mindeki annyit áradozott hogy micsoda szép gyarmati stílusúak, stb... hát nemtom. Európai szemekkel azt mondanám hogy aranyos. De meg van a saját hangulata. Teli van müvészekkel: etnikai népmüvészett ugyanolyan sok van mint modern fajta mázolgatások. Az embereken látszik hogy élvezik a "városiasságot". Megpróbálnak nyüzsögni, rohanni, kocsikból folyton dudálni, de annyira látszik hogy valójában vidékiek, és amúgy annyira nyugisak hogy ez a kis rohangálás inkáb élménynek számít minthogy az igazi életmódjuk lenne.

Tehát itt fogok dolgozni... valahol. Van egy csomó egyetem errefelé, azon kívül iskolák, nyelviskolák, valahol csak akad meló. Ha nem is úgy mint ahogy kedves elöadónk mesélte az utolsó napon: "Ha egy CELTA papírral és egy föiskolai végzetséggel beestek az ajtón, esetleg még ki is rugnak miattatok egy alkalmazottat."

Az elsö ilyen egyetem amit meg akarok nézni az az Universidad del Mar, egy kissebb faluban a tengerparton, Puerto Angelnek hívják, Angyal kikötö. Azt hallottam rólla hogy jó hely. Nagyok a hullámok és lassú az élet. Az eggyik osztájtérsam a CELTA csoportból mesélte hogy egy haverjának ajánlott az ottani egyetem egy angoltanári álást Júliusban, de nem fogaddta el. Vajon miért? Lehet hogy még kiderül. Mindenesetre remélem hogy még szabad a pozició.

Keresd a Nöt -- Augusztus 17.

Íme, harmadik hetem töltöm itt csudaszép Carmen Partján, és csak most döbbentem rá:

CARMEN IGAZÁBÓL FÉRFI!!!

Ezt azért elég jól alcázza mitsem sejtö túristáktól, akik spanyol nyelvérzéke nincs annyira kifejledve hogy lássák azt az apró külömbséget hogy nö esetében a falu neve Playa de LA Carmen lenne.

Nos, ez a megálapítás a hagyományos kedd esti Csak-Egy-Sör klubban eset le, ahol a túlterhelt (leendö) tanarak a közeli hétvégét kezdik el ünnepelni. Volt aki ezen kívül konkrét útitervek elhatározását ünnepelte, avagy Carmen nyirkos karjaiból való hamaros megszabadulást.
(Legyünk öszinték... amenyire "szép" ez a híres üdülöhely, igazából egy híres üdülöelyröl van szó. Az árak, az emberek, az életstílus, stb. nem igazán egy hosszútávú ittlétre való. Mármint nekem nem.)

Az én esetemben ezen kívül "Carmen" egy másik nöi névre halgat, akiröl nem derült ki hogy valóban férfi e, de a megszabadulás megtörtént, amit érdemesnek is tartottam megünnepelni. Nem tudom hogy ismét kultúrák eltéréséröl lehet e beszélni, de szegény úgy rám akaszkodott mintha én lennék az utolsó férfi a világon. (Uramatyám, mi van ha tényleg így van??? Nem lehet, hiszen ott van még Carmen!)

Itt találkoztam vele a suliban, egy másik csoportban tanul angolul, és elmentünk egyszer sörözni és táncolni. Bevalotta hogy most szakított a barátjával, akiröl négy év után(!) derült ki hogy házas gyerekekkel(!!!) Amúgy nagyon szeretne szerelmes lenni (ami szerintem már akkor megtörtént amikor elösször szóbaáltam vele). Ennek megfelelöen nagyon rosszul fogadta amikor elmondtam neki hogy nem igazán ál szándékomban ebben a faluban maradni. Mikor viszont elmagyaráztam hogy egy kéthetes kapcsolat nem az amit én akarok, legalábbis nem azon a szinten amit ö képzel, elkezdett olyan keservesen zokogni, a vállamon az utca közepén, hogy nem tudtam mit gondoljak: vagy tök jó szinész, vagy extrém emocionális (vagy mindkettö, vagy csak egyszerüen tipikus Latina). Utánna még volt sok könyörgés, sértödés, toporzékolás is, mind öt percbe sürítve. Aztán persze bocsánatkéres, fohászkodás, önmegalázás több sírás, rívás, és fogak csikorgatása, szintén öt percbe komprimálva. Aztán elváltak útjaink...

Tegnap este tanítás után ujra felkeresett, hogy menyünk el a Pizza bemutatóra, amit a 5. utcán rendeztek. Épp dolgom volt, ki kellet tölteni egy felmérést amit persze abban a teremben felejtettem ami már be volt zárva. Éppen a portásra vártam hogy hozza a kulcsot. Megmondtam a kislánynak hogy nem tudok, nem lehet, dolgom van, és külömben is, la puerta esta cerrada, tehát az ajtó be van zárva. Ennek valami átvitt értelme lehet, mert egyböl vette a lapot. Sarkonfordult és azóta békén is hagyott.

Utánna persze elkezdtem gondolkozni, hogy mi is volt a bajom vele? Hiszen ö bizonyára tiszta szívböl szeretett, nemcsak a külföldi státuszom illetve potenciális pénzem miatt. Legalább is sokkal jobb pozicióban van mint én. Ö a Blue Parrott, tehát a falu legmenöbb diszkó/bár/hotel/étterem második föszakácsa, aki havi 30 000 Peso-t keres. (kb. 750 000HUF, ami kú*va sok az itteni viszonyokhoz képest.) A szakterülete tengeri herkenytyük. Csak azért nem elsö föszakács mert nem tud angolul. Ha mondjuk elvettem volna feleségül most szombaton, egyböl belekerültem volna Playa del Carmen felsö 5%-ába. Akkor már a munkahellyel is válogatós lehetnék, esetleg kizárólag magánórákból élhetnék meg. Öt is szépen megtanítottam volna, ö meg nap mint nap fözné a legfinomabb rákot, csigát, polipot. Simán lenne legalább két házi szolgánk (az eggyik a háztartást rendezi, a másik a kocsit ápolja/vezeti), és szabadidönkben vitorlázhatnánk.......... Nem is hangzik olyan rosszul ez így idalista politikai házasságnak.

De maradjunk reálisak. Két hét múlva itt hagyom ezt a falut, és elmegyek mondjuk kellemes éghajlatú Oaxaca városába, ahol keresek egy iskolát (vagy kettöt) és elkezdek telyes eröböl tanítani... ki tudja, lehet hogy egy nap engem is elkap a szerelem. De akkor inkább én fogom öt elkapni, nem fordítva.

Primitív Biciklizés -- Augusztus 6.

Vettem egy biciklit! 85 dollárba került, amitöl mindenki elájult hogy milyen jó ár. Lehetet volna kölcsönözni is, ami 4 hétre csak 80 dollár lett volna, söt esetleg még egy jobb bringát is kaptam volna, de gondolom a számos hátrányok nyilvánvalóak. Így életem legrosszabb bicikliével közlekedek, akármilyen szampontból. Aki oly szerencsés hogy ismerte a Tucsoni biciklimet, az esetleg el tudja képzelni hogy ez mit jelent!!! Montenbika (errefelé mindenki azzal jár, ami nevetséges mert eggyetlen domb sincs a közelben), viszont váltó nélkül. Tehát a vastag kerekeken kívül egy tök szimpla bicikli. A fényberendezés két macskaszem képzi elöl, hátul, a csengö és más hangjeleket saját hangszálaim alkotják. A csúcs viszont a fék. (kettö van belölle) Nem álít meg azonnal, elösször fokozatossan lelassít. Persze szép piros, kék szinre van feste, csillogó ezüst felírattal ami valami olyasmit kiabál hogy: "Nézz ide, tök új vagyok! És ha profi vagy, a zár se nagy akadály!"

Ja, hogyha már profiknál tartunk: Az igazi profiknak nem is kell feltörni zárakat! Ezt külömben az eggyik német sráctol halottam aki szintén vett magának egy biciklit. A biciklisek legnagyobb ellensége nem a tolvajok, sem a kóbor kutyák, vagy a vad részeg autósok, hanem a rendörok!!! Akkor sem akármilyen zsaruk, hanem a biciklifogók. Messziröl lehet öket látni, egy nagy pick-up rendörautóval járják az utcákat, ami hátulján már van olyan három négy bicikli összegyüjtve. Megálítanak és elmondják hogy valahol valami szabájt szegtél meg (igazábol eggyetlen ílyen szabáj van, az hogy ne hagyd magad elkapni), és hogy megleckéztessenek arra a napra elveszik a biciklidet. Aznap este el kell menni egy oktatásra, ahol egy kérdöívet kell kitölteni, ami nem is annyira a kressz szabájokat, hanem a hivatalos iradai spanyolt teszteli. Ha átmész a vizsgán, visszakapod a bicajodat. Ha ez esetleg valakinek túl sok macera, viszont egy megfelelö adománnyal támogatni szeretné a szorgalmas rendörséget, még a bicikiét sem veszik el.

Ehhez még azt kell hozzátenni hogy az utcákon nincsenek nagy táblaerdök. Mindenki tudja hogy a páros számú utcák jobb irányba haladnak, a páratlanok ballra. Vagy fordítva? Kétség esetén vannak nyilak az utca nevei alatt (már ahol akadnak). A motorizált jármüvek többnyire be is tartják ezt, legalábbis a négykereküek. Ezen kívül van mégy egy néhány stopptábla, amire viszint az van írva hogy ALTO. Ez a stoppal egyértelmü, még akkor is ha valami azt sugalja hogy igazábol valami olyasmit jelenthet hogy "lassíts, ne olyan gyorsan!"

Minden érdekes primitivitás mellet viszont nagyon jól érzem magam. Voltam újra a parton tegnap délután. Nem annyira az úszás kedvéért hanem a szociális interakció miatt, illetve hogy kapjak egy kis napot is. Kaptam is!!! Nem égtem le, viszont szeplös lettem! (Sose hittem volna.) A vállam tele van kis barna pöttyel, picikék, de rengetegen vannak. Az alsó karom, ami úgyis mindig szabadon van, az szépen barnul. De hogy a fehér részek mért nem tudnak rendesen barnulni? Na mindeggy. Ha elégy szeplö összegyülik, esetleg ki tölti a majd a fehér részeket.

Megérkeztem Mexikóba -- Július 31.

Ahogy látjátok, lehet rendes billentyuzetet is csinálni... naja, majdnem. Az u-k és o-k kovételével, hehehe! Már nem is rossz ez a benyomás. A tobbi is nagyon hasonló. Valahogy tetszik ez a nyugis kis hely a karibb tenger partján, még akkor is ha csak egy napja vagyok itt (még annyi sem).

Tegnap délután erkeztem meg a repcsivel, és bár nem tartottam lehetségesnek, sokkal tovább tartott a "bevándorlás" (értsd sorbanálás) mint az Álamokba. Miután át kerultem a papirfronton egy nagy gombot kellet megnyomnom. Ha utánna felvillan a zold lámpa, mehetek. Nállam tortenetesen egy piros fény villant fel (egy szép hangos sziréna kísérésével) ami azt jelentette hogy a vámos egy kicsit túrkálhatott a táskámban. Ezután már vártak rám és egybol a vendégcsaládom házáig vittek, Playa del Carmenbe. Útközben (megvannak az ü/ö-pöttyök!!!) azt mesélte a sofför hogy az egy kisváros ami még nincs kész. Esetleg tíz év múlva hasonlíthat majd Cancun-hoz.

Hát mit mondjak. Igaza van. Többemeletes hotelek nincsennek (szerencsére), viszont rengeteg olyan épület akad amit bár még építik, nem igazán építik. Ezen kívül akad sok olyan is amit már befejeztek, viszont most a hurikán után ujra elkezdtek építeni.Elosszor nagyon csóró egy helynek látszott, de arra már rájottem hogy az csak az igények és prioritások más beosztását jelenti. Vegyük a házat például ahol lakom. A WC nagyon luxusos, beépített bidével, stb, viszont a lefolyó elég érzékeny az eldugulásra ha nem megfelelö dolgokkal, mint pl. WC-papírral táplálják. A papír a szemetesbe való, és csak a víz letörlésére használandó! Gondolom ezért is a Bidé. A konyha és a mosokonyha a szabadban vannak (érthetö módon, így nem kell szagelszívó). De az ivóvíztartály a lakásban helyezkedik el, ahol nem melegszik fel (klíma persze van!) Ebból persze az is kiderül hogy a csapvizet nem jó meginni (fogmosásra viszont még elmegy.) Éjszaka a lakószoba egyaránt garázs is, ahol Carlos motorja ál. Elösször csak néztem! De szép nagy Yamaha, és igaza van: én sem hagynám csak úgy a ház elött éjszakára.

Egy pár szó a családról: Mindenki nagyon kedves és barátságos. Carlos és Alejandra, két gyerekükkel, Manuel (12) és Carla (9). Eredetileg Argentínok, négy éve költöztek Mexikóba mert itt az élet sokkal jobb(!) Carlos napelemeket szerel / árul, ami szerinte nem megy nagyon jól mert álítólag (még) túl olcsó a benzin. --Aha.
Alejandra othon dolgozik: van öt szobájuk amiket külföldi diákoknak adnak ki (mint nekem). A vendégek általában spanyolt tanulni jönnek. Most is laknak itt németek, svájciak, amerikaiak... eddig még nem találkoztam velük. A fözésen kívüli munkát viszont egy (nagyon indián kinázetü) alkalmazott végzi. Ezek szerint nem lehetnek a dolgok olyan rosszak, legalábbis nem olyan rosszul mint szegény cselédnek.

Ma reggel voltam úszni a tengerben. Szép kék. A hullámok nem túl nagyok, de nem is meglepö ahogy beleakadnak mindenféle antillákba mire ideérnek. A város belseje tényleg nagyon túristás. Mindenütt álnak kint, próbálnak beráncigálni hogy vegyek már valamit. A növényzet nagyon dús (lehetett valamikor). Vannak mindenféle trópusi fák, bokrok, jelenleg inkább az út mentén fekszenek kicsavart álapotban, rengeteg szemét között, vagy nagyon extrém módon nyugat felé hajlanak, mint ahogy egy hurikán után szokás. Azok a nagyobb fák amelyet nem tépet ki a szél, nagyon ösziesnek tünnek így kopaszon, levél nélkül. Még három hónap, azt mondják, akkor ujra zöldek lesznek. (Amikor nállatok beköszönt az ösz.)