Ismét Oaxaca -- Szeptember 4.

Csak négy napra voltam a csendes óceán partján, de már annyira jól esik visszajönni! Teljesen más szemmel látom a világot. Beleszerettem ebbe a gyönyörü városkába, Mexikó szívében, csodálatos Oaxaca. Nem is tudom hogy milyen kivetnivalóm volt vele szemben elejinte. Mindenesetre az emberek szimpatikusak, de amellet még van tevékenykedés is. Van kultúra, nem csak mañana. És ami most az én szempontomból a legfontosabb: az árak ismét Mexikóiak. El nem lehet képzelni. Puerto Angelban 10 dollárt fizettem egy lakó-WC-ért, itt pedig most 6 dollárért szálok meg egy relativ rendes hellyen, reggelivel. Két quesadilla még mindig 25 Pesos, viszont kapok hozzá zöldséget, salsat, meg mindenféle cuccot. Mostmár csak munka kell, ami holnapra adódik is. Bízom benne.

Persze, tenger nincs a közelben se, de inkább ne is legyen ha olyan mint Puerto Angel. Az hogy az egyetem nem ad munkát (bár éppen NÉGY tanárra lenne szükségük) mert nem vagyok egy angol nyelvü ország álampolgára, az egy dolog. Hogy az utcák teli vannak iszappal esös idöben, az egy másik. Hogy jobra balra megvágják az embert, mert a túrizmus haldoklásban van, az már eléggé idegesítö. De hogy legalább egy órát kell utazni a következö vasalóért, az valahogy az utolsó jele annak hogy nem éri meg Puerto Angelba költözni. A csodálatos tengerpart, hegyek, sziklák, és óriási hullámok kedvéért sem.

Tehát maradunk Oaxacában. Egy egész napi buszozásba telt míg feljöttem. Nem semmi. A busz ismét valami kiselejtezett US-Amerikai iskolabusz volt, ami ment mint az álat a kis szerpentineken. De mostmár nem aggódtam. Hiszen a csávó jól ismerte az utat. -- Vagy írjam inkább chavo-nak, mert ez a szép cigány szó errefelé is elterjedt, söt ugyanazt jelenti. Persze az itteniek echte Mexikói szónak tartják. Emellet még a csajokra is használják, csak akkor nem chavo hanem chava. Ennek megfelelöen most el lehet elmélkedni azon a magyar kifejezésen hogy "Benne van a csávában."