Keresd a Nöt -- Augusztus 17.

Íme, harmadik hetem töltöm itt csudaszép Carmen Partján, és csak most döbbentem rá:

CARMEN IGAZÁBÓL FÉRFI!!!

Ezt azért elég jól alcázza mitsem sejtö túristáktól, akik spanyol nyelvérzéke nincs annyira kifejledve hogy lássák azt az apró külömbséget hogy nö esetében a falu neve Playa de LA Carmen lenne.

Nos, ez a megálapítás a hagyományos kedd esti Csak-Egy-Sör klubban eset le, ahol a túlterhelt (leendö) tanarak a közeli hétvégét kezdik el ünnepelni. Volt aki ezen kívül konkrét útitervek elhatározását ünnepelte, avagy Carmen nyirkos karjaiból való hamaros megszabadulást.
(Legyünk öszinték... amenyire "szép" ez a híres üdülöhely, igazából egy híres üdülöelyröl van szó. Az árak, az emberek, az életstílus, stb. nem igazán egy hosszútávú ittlétre való. Mármint nekem nem.)

Az én esetemben ezen kívül "Carmen" egy másik nöi névre halgat, akiröl nem derült ki hogy valóban férfi e, de a megszabadulás megtörtént, amit érdemesnek is tartottam megünnepelni. Nem tudom hogy ismét kultúrák eltéréséröl lehet e beszélni, de szegény úgy rám akaszkodott mintha én lennék az utolsó férfi a világon. (Uramatyám, mi van ha tényleg így van??? Nem lehet, hiszen ott van még Carmen!)

Itt találkoztam vele a suliban, egy másik csoportban tanul angolul, és elmentünk egyszer sörözni és táncolni. Bevalotta hogy most szakított a barátjával, akiröl négy év után(!) derült ki hogy házas gyerekekkel(!!!) Amúgy nagyon szeretne szerelmes lenni (ami szerintem már akkor megtörtént amikor elösször szóbaáltam vele). Ennek megfelelöen nagyon rosszul fogadta amikor elmondtam neki hogy nem igazán ál szándékomban ebben a faluban maradni. Mikor viszont elmagyaráztam hogy egy kéthetes kapcsolat nem az amit én akarok, legalábbis nem azon a szinten amit ö képzel, elkezdett olyan keservesen zokogni, a vállamon az utca közepén, hogy nem tudtam mit gondoljak: vagy tök jó szinész, vagy extrém emocionális (vagy mindkettö, vagy csak egyszerüen tipikus Latina). Utánna még volt sok könyörgés, sértödés, toporzékolás is, mind öt percbe sürítve. Aztán persze bocsánatkéres, fohászkodás, önmegalázás több sírás, rívás, és fogak csikorgatása, szintén öt percbe komprimálva. Aztán elváltak útjaink...

Tegnap este tanítás után ujra felkeresett, hogy menyünk el a Pizza bemutatóra, amit a 5. utcán rendeztek. Épp dolgom volt, ki kellet tölteni egy felmérést amit persze abban a teremben felejtettem ami már be volt zárva. Éppen a portásra vártam hogy hozza a kulcsot. Megmondtam a kislánynak hogy nem tudok, nem lehet, dolgom van, és külömben is, la puerta esta cerrada, tehát az ajtó be van zárva. Ennek valami átvitt értelme lehet, mert egyböl vette a lapot. Sarkonfordult és azóta békén is hagyott.

Utánna persze elkezdtem gondolkozni, hogy mi is volt a bajom vele? Hiszen ö bizonyára tiszta szívböl szeretett, nemcsak a külföldi státuszom illetve potenciális pénzem miatt. Legalább is sokkal jobb pozicióban van mint én. Ö a Blue Parrott, tehát a falu legmenöbb diszkó/bár/hotel/étterem második föszakácsa, aki havi 30 000 Peso-t keres. (kb. 750 000HUF, ami kú*va sok az itteni viszonyokhoz képest.) A szakterülete tengeri herkenytyük. Csak azért nem elsö föszakács mert nem tud angolul. Ha mondjuk elvettem volna feleségül most szombaton, egyböl belekerültem volna Playa del Carmen felsö 5%-ába. Akkor már a munkahellyel is válogatós lehetnék, esetleg kizárólag magánórákból élhetnék meg. Öt is szépen megtanítottam volna, ö meg nap mint nap fözné a legfinomabb rákot, csigát, polipot. Simán lenne legalább két házi szolgánk (az eggyik a háztartást rendezi, a másik a kocsit ápolja/vezeti), és szabadidönkben vitorlázhatnánk.......... Nem is hangzik olyan rosszul ez így idalista politikai házasságnak.

De maradjunk reálisak. Két hét múlva itt hagyom ezt a falut, és elmegyek mondjuk kellemes éghajlatú Oaxaca városába, ahol keresek egy iskolát (vagy kettöt) és elkezdek telyes eröböl tanítani... ki tudja, lehet hogy egy nap engem is elkap a szerelem. De akkor inkább én fogom öt elkapni, nem fordítva.