Oaxaca -- Augusztus 30.

Mikor ír az ember? Ha éppen ráér vagy ha sokat gondolkozik valamin. Ennek megfelelöen nem is írtam az utóbbi idöben. A gondolkodást a kurzusra öszpontosítottam, ami éppúgy elfoglalta az idöm nagyrészét. Na persze nem mindent, de azért élni is kell amit esetleg utánna szavakban vagy képekben fel lehet dolgozni. Akit érdekel, megnézheti a "celtainaction" bloggot, ahol a képek többnyire maguknak beszélnek.

Azóta viszont már megint eltelt egy kevés idö, és rengeteg kilométer. Kétnapi buszozást vettem magamra (amit el nem lehet képzelni azoknak akik nem tapasztalták: SOKKAL ROSSZABB!!! A pokol igazábol egy emberekkel megtömött busz amiröl nem lehet tudni hogy mikor érkezik meg.)

De azt hiszem megérte ide jönni. Az éghajlat csodálatos (olyan jó hogy ha a mostani zápor nem zuhogna, még mindig a várost járnám ahhelyett hogy egy internetkávézóban pötyögnék). Oaxaca fent van a hegyekben, és késö májusra emlékeztet... ami marad is egész éven át, csak Október után esö sem lessz.

Maga a város olyan ...hát mihez hasonlítsam: Szeged vagy Pécs? Attól félek ha valaki meglátná menyire kopott ez a hely nem örülne a hasonlatnak, föleg ha az illettö Szegedi / Pécsi. De a hangulat hasonló. Élénk de nyugis. Fontos, érdekes kultúrváros de nem nagyváros, föváros. Az épületekröl mindeki annyit áradozott hogy micsoda szép gyarmati stílusúak, stb... hát nemtom. Európai szemekkel azt mondanám hogy aranyos. De meg van a saját hangulata. Teli van müvészekkel: etnikai népmüvészett ugyanolyan sok van mint modern fajta mázolgatások. Az embereken látszik hogy élvezik a "városiasságot". Megpróbálnak nyüzsögni, rohanni, kocsikból folyton dudálni, de annyira látszik hogy valójában vidékiek, és amúgy annyira nyugisak hogy ez a kis rohangálás inkáb élménynek számít minthogy az igazi életmódjuk lenne.

Tehát itt fogok dolgozni... valahol. Van egy csomó egyetem errefelé, azon kívül iskolák, nyelviskolák, valahol csak akad meló. Ha nem is úgy mint ahogy kedves elöadónk mesélte az utolsó napon: "Ha egy CELTA papírral és egy föiskolai végzetséggel beestek az ajtón, esetleg még ki is rugnak miattatok egy alkalmazottat."

Az elsö ilyen egyetem amit meg akarok nézni az az Universidad del Mar, egy kissebb faluban a tengerparton, Puerto Angelnek hívják, Angyal kikötö. Azt hallottam rólla hogy jó hely. Nagyok a hullámok és lassú az élet. Az eggyik osztájtérsam a CELTA csoportból mesélte hogy egy haverjának ajánlott az ottani egyetem egy angoltanári álást Júliusban, de nem fogaddta el. Vajon miért? Lehet hogy még kiderül. Mindenesetre remélem hogy még szabad a pozició.